A nagy templomper 1731-ben

A nemeskéri római katolikusok nevében folyt a per, de ott állt ezek mögött a püspök, a főispán, az alispán, az Esterházy és Széchenyi grófok, a vármegyei ügyész Felsőbüki Nagy István, a szolgabírák és az egész hivatalos vármegye.

1732. jan. 31-én a kis templommal együtt elveszik mindjárt az evangélikus paplakot és iskolát is, amelyekről mindenki tudta és vallotta, hogy az evangélikusok a magok telkén, magok pénzén (a paplakot 1668.) építették és ezt a katolikusok, sem tagadták.

Az artikuláris templom felépítése, története

Egyházi épületeik erőszakos elfoglalása felrázta, és elszánt küzdelemre izgatta nem csak Sopron, hanem még Vas megyének evangélikus nemességét is. Egészen az ostffyasszonyfai révig a Rába innenső partjáig az evangélikus lakosság mind közösséget vállalt Nemeskérrel.

Hogy még a tetejével se emelkedhessek ki a házak sorából, kikötötték, „hogy hosszában nyúló két alacsony tetővel építsék, melyek közt így egy csatorna nyúlik végig, megtiltották, a toronyépítést, és az utcáról való bejárást” ezért csak haranglábat állíthattak. Az bizonyos, hogy 1732-ben már elkészültek (talán november vagy december havára.)

A nemeskéri templom mennyezete ma is fagerendás, a hosszú karzatokat is faoszlopok tartják. De azért a művészet is beférkőzött falai közé a faszobrászat formájában. A szószéket tartó oszlop, valamint a szószék oldalai, művészi fafaragványokkal „angyalfejek, a szószéken a négy evangélista képe” ékesíti.

A kriptát 1735-ben a gyülekezet és különösen özv. Zsankó Boldizsárné Kisfaludy Anna asszony költségén építették. A lejárása eleinte a templom belsejéből volt, de 1776-ban a vármegye úgy határozott, hogy a kripta csak oly feltétellel maradhat meg a templomban, hogy a kiskert felől ajtót vágatnak hozzá, a templomban levő lejárást pedig beboltoztatják, ami meg is történt.

A templom mellé a harangok számára tornyot is akartak emelni. Eddig csak fából volt a harangláb. 1743-ban fogtak hozzá nagy serénységgel az építéshez. Pásztory László főbíró az építést, midőn már a torony ablakai is készen voltak, önhatalmúlag megtiltotta. Beszüntették a munkát s a félig kész tornyot, hagy a falak el ne romoljanak, úgy ahogyan volt, betetőzték. A „csonka torony” Mária Terézia ritka kegyelmi tényét hirdetve, 1862-ig ebben a formájában állott fenn.

1766-ban a régi kettős tetőzet helyett a templomot most a bejárattal, vagyis a haranglábbal együtt, a közepén megtörött egyes, úgynevezett francia tető alá akarták venni, és fazsindellyel fedni. De midőn az ácsok a régi tetőt június 16-án már lebontották, s az új fedélzetet, kezdték felrakni, a vármegye őket jún. 18.-án a további munkától eltiltotta. Őfelsége Mária Terézia, elé folyamodtak, de a királynő kegyesebb volt, mint a vármegye. A helytartó tanács már július 14-én utasította a vármegyét, hogy az építést tovább ne gátolja.

1821 tavaszán a meghasadt öreg harangot, melyet 1798-ben Pfistermeister Ferenc kőszegi mester öntött, a soproni harangöntővel, Seltenhofer Frigyessel újraöntették

1822 tavaszán a nagy templomtetőt, fedték újra fazsindellyel.

1858-ban egy öllel emelték a falakat, az ablakokat is most már egy sorba és nagyobbakra vették, s az eddigi fazsindelyes francia tető helyett, cserépzsindellyel fedték a templomot, mely 1862-re készült el.

1884-ben megrepedt a kisebbik harang, melyet még 1732-ben öntött a bécsújhelyi Löw Miklós, a soproni Seltenhofer cégel újraöntették.

1889-ben a templom utca felőli oldalát közadakozásból szép fakerítéssel vették körül.

1908 elején nagy veszély jelentkezett: a templom északi részén, egy gerenda s vele a padlás egy része is leszakadt.

1913. máracius 2-án tartott közgyűlésen elhatározták, a sok tatarozást kívánó, és sok költséget felemésztő, roskadt templom helyébe építenek egy szebb, szilárdabb, és méltó hajlékot Istennek. Az új templomot a reformáció 400 éves jubileumára tervezték megépíteni, de az összegyűjtött anyagi javakat hadikölcsönben helyezték el, ami később mind elveszett.

1916. augusztus 29-én leszerelte, és elvitte a katonai hatóság, a gyülekezet nagyobbik harangját.

1922-ben a templomot, lelkészlakot és az iskolát nagyobb költséggel kijavítatták.

1926-ban az elvitt harang helyett, új harangot öntettek.

1931. március 4-én az öreg orgona több mint 200 éves hűséges szolgálat után tüntető módon kérte nyugalomba helyeztetését. E naptól kezdve ugyanis már egyáltalán nem szólt, még ebben az évben új orgonát szereztek be.

1977-ban elkészült a templom felújítása alszószopori Nagy Elemér Ybl díjas építész tervei alapján, a Műemlék Felügyelőség vezetésével, Novák Elek lelkész áldozatos munkája folytán, aki elkészültét, már nem érhette meg.