Nemeskér és vidéke a reformáció előtt.

Nemeskéren és vidékén már a középkorból is figyelemre méltó, értékes emlékei maradtak a vallásos életnek. Kér egyike volt a honfoglalás idején ismeretes kilenc törzsnek. A Kürt és Kér törzsek Közép-Ázsiából, költöztek Európába, és itt csatlakoztak a magyarsághoz. Ezek ketten eredetileg török törzsek voltak.

Kér községet, és a Kéri nemzetséget már 1237 óta, emlegetik középkori okleveleink. Kér, Kiskér, Pusztakér, Egyházaskér, Újkér, Nemeskér és még az agyagosi Szőre családról nevezett Szőrekér nevei fordulnak elő ezen a vidéken. Fekvésükről annyit tudunk, hogy Pusztakér 1386-ban Lövő és Egyházaskér közt fekvő puszta volt és 1400. is mint a lakosság által elhagyott terület említtetik. Ez a sokféle elnevezés a reformáció korában már csak két községre, Nemeskérre és Újkérre szorult össze.

Nemeskéri gyülekezet története

Nemeskéren és környékén az evangélizáció 1535 és 1566 között történt meg. Nemeskér először Horpács filiája, majd 1603-ban Lövőhöz csatlakozik, 1644-től anyagyülekezet.

Nemeskér mint úgynevezett artikuláris gyülekezet jutott hazai evangélikus egyházunk történetében kiváló jelentőségre. Artikuláris névvel jelöli történelmünk azokat az evangélikus egyházközségeket, amelyek a vallásüldözés gyászos évtizede (1671-1681) után a soproni országgyűlésen 1681-ben kivételesen némi korlátolt vallásszabadságot nyertek, s mint ilyenek névszerint is bele vannak iktatva az itt hozott törvénynek 26-ik artikulusába. Artikuláris tehát annyi, mint törvénycikkelybe iktatott egyházközség, melynek az országgyűlés 1681-ben megnevezetten (articulariter) adott nyilvános, de később nagyon is szűkre szabott vallásgyakorlatot. Sopron és Vasmegyében Nemeskér, Vadosfa, Nemescsó és Nemesdömölk voltak ezek az artikuláris helyek. A reformátusok számára pedig Felsőőrt jelölték ki ilyenül.

A két nagy vármegyében csakis ilyen kicsiny faluhelyeken s itt is amint a vármegye rendelte, nem a r. katolikus templomokhoz hasonló, hanem Ťgranárium-formárať épített imaházakban hangozhatott fel a XVIII. században az evangélikus imádság, ének- és orgonaszó s az evangélikus. lelkész által végzett igehirdetés.

Nemeskérhez az artikuláris időben ez a 32 tekintélyes község tartozott: Alsószopor, Felsőszopor, Makkoshetye, Simaháza, Berény (Iklan-), Lócs, Felsőszakony, Bük, Mesterháza, Szentgyörgy, Gór, Zsédeny, Paty, Bogyoszló, Terestyénfa, Jakfa, Újfalu (Urai), Szentivánfa, Hegyfalu, Keményegerszeg, Kastélyosegerszeg, Berekalja, Pórládony, Nemesládony, Tompaháza, Nagygeresd, Kisgeresd, Csér, Jánosfa, Szemere (Repce-), Kál (Sajtos-), Ság (Felső) tehát még Vasmegyéből Sárvár vidékéről is több község ide járt templomba. És ezeknek evangélikus nemessége mind eljött a konventre és beleszólt az artikuláris egyház ügyeibe.

Az 1732. január 26-án kelt királyi leirat, amint azt már várni lehetett, minden pontjában teljesítette a r. katolikusok régi vágyát. Ez évi január 31.-ére hívták össze Nemeskérre a nevezetes és ünnepélyes megyegyűlést. Mely arra volt hivatva, hogy azt a kis szűk kápolnát, amelybe az evangélikusok majdnem kétszáz év óta jártak Isten igéjét hallgatni, az úrvacsorát venni, gyermekeiket kereszteltetni, jegyeseiket összeesketni, amelynek sírboltjában pihentek jelesebb nagy embereik, papjaik. 1681 óta egyedüli menedéke, messze vidék evangélikus híveinek, erőszakos kézzel elvegyék. Sőt nem csak ezt, hanem gyermekeik iskoláját, és papjaik szerény hajlékát. Ha valahogyan a reformáció előtt fundált kis templomhoz még jogot formáltak is, de az iskola és paplak elvétele nyilvánvaló elkobzás, eltulajdonítás, égbekiáltó igazságtalanság volt a nemeskériek szemében.

Még 1732-ben királyi engedéllyel, nagy összefogással, és anyagi hozzájárulással felépült az új templom, a paplak és az iskola.

II. József Türelmi Rendelete 1781-ben megengedte, más helyen is templom építését. Nemeskér filiái közül Nagygeresd mozdult meg először, hozzácsatlakozott Kisgeresd, Jánosfa, Répceszemere, és Csér. Nemesládony és ennek filiái Tompaháza, Berekalja, Pórládony, Szentgyörgy, Sajtoskál és Mesterháza csak később csatlakoztak 1782. nov. 12.-én. Geresdhez. 1785-ben a büki, és 1793-ban a felsőszakonyi eklézsiák is eltávoztak. Ezután csak Ságról, Simaházáról, Hetyéről, Bérényből, Alsó- és Felső Szoporról jártak ide a hívek templomba.

Az üldöztetés idején - az Úr szavai szerint - miként a jó anyatyúk az ő csirkéit, úgy gyűjti össze Nemeskér is szárnyai alá a maga kicsinyeit. Mint artikuláris anyaegyháznak III. Károly és Mária Terézia korában (1711— 1781) volt országos jelentősége. De érdekes, múltja van már a reformáció korában, a XVI. és XVII. században is. II. József korától kezdve, alábbszállott egyházi jelentőségében. De a nagy idők emléke, a fényes múlt, mint hatalmas erőforrás, Nemeskért hűséges filiájával, a két Szoporral együtt most is a szunnyadásból való felkelésre ösztönzi, és új életre támasztja fel.